A Diótörő az egyik legnépszerűbb karácsonyi történet, mi pedig kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a klasszikus meséket friss szemlélettel mutassuk be. A Csajkovszkij életművének leghíresebb dallamaira épülő zenés mesejátékban karácsony estéjén, a szeretet legszentebb ünnepén, éppen a szeretet hiánya okozza a legfájdalmasabb csalódásokat. De felbukkan a herceg, az elvarázsolt kis diótörő fabáb, és szédületes kalandok során vezet végig az önmegvalósítás útján. Ezt a különleges mesét Éry-Kovács András írta színpadra és rendezi.

Maryann – Csonka Erzsébet terve

– Miért épp a Diótörő? Kedvenc gyerekkori karácsonyi meséd volt, vagy más személyes motiváció van a meseválasztás mögött?

– Gyermekkori barátom révén sokat jártam az Operába, így a Diótörő számomra sokáig a híres balettet jelentette, Hoffmannt pedig szintén az Operában, Offenbach művéből ismertem meg. Az iránta való rajongásom innen datálódik. Később, amikor kezembe kerültek a novellák, ez csak erősödött.

Szinte minden gyerekeknek készített előadásomban egy kicsit benne van a lányom gyerekkora, akit olykor városról városra cipeltünk, aszerint, ahol éppen dolgoztam. A Piroska és a farkast is abban a formában írtam meg, ahogyan azt annakidején elmeséltette velem. Ő ugyanis már akkor átírattatta velem a saját ízei szerint a klasszikus történeteket. Négyéves volt, amikor az Imádok férjhez menni-t rendeztem Pécsett, és egy próbán hirtelen felpattant a színpadra, majd leénekelte-letáncolta az egész darabot. Ezek a történetek, képek mind erősen belém égtek. És amikor eljön ide, a Harlekinbe, általában könnyes szemmel jegyzi meg az előadás végén, hogy már megint beleírtam valamit a gyerekkorából.

– Te magad írtad színpadra a Hoffmann-novellát. Mekkora merészség ez egy rendező részéről?

– Korábban, amikor a Don Quijotéről írtam darabot, utólag két koreferensem is volt a szövegkezelés tekintetében. Kukorelly Endre, aki a verselés szabályai betartása felé terelgetett, illetve Nádasdy Ádám, aki viszont arra biztatott, bátran hágjam át azokat. Egy rendező, ha ír, így ír, jegyezte meg Nádasdy, és gyorsan hozzátette, a rendezők nem szoktak írni. Ezt dicséretnek tekintettem.

Diótörő, patkánykatona – Csonka Erzsébet terve

– Hogyan lett a novellából színdarab? Hogyan változtak a hangsúlyok, és amibre biztos nagyon sokan kíváncsiak: miért lettek az egerekből patkányok?

– Az eredeti Hoffmann-történetben elmélyülve fogalmazódott meg bennem az, hogy a Diótörő alapkérdése a magány. Az a gyermeki magány, amit sokszor a munkájukba belefeledkezett szülők észre sem vesznek. És ez találkozik egy másik kirekesztettséggel, amit a Diótörő herceg képvisel. Ő ugyanis fiatal kora ellenére egy népnek lenne az uralkodója, de elvették tőle az esélyt az elhatalmasodott patkányok. Maryann pedig, akit egyedül hagy énekesnő anyukája karácsony estéjén, mert valahol fellépése van, elvarázsolódik a Diótörő erejétől, bátorságától, attól, ahogyan harcol, és maga mellé állítja híveit a patkányok ellen. Azok ellen – és ez az előadás harmadik fő motívuma –, akik elveszik és begyűjtik a gyermeki örömöt, boldogságot biztosító játékokat a gyermekektől.

Az egérhez képest a patkány nagyobb, harcosabb, támadóbb állat – bár amikor utánanéztem a tulajdonságainak, kiderült, a patkány támadásait alapvetően a félelem motiválja. A színpadon nem annyira félelmetesek ezek az állatok, inkább iróniával mutatjuk meg, mennyire aktuális és jellemző ma is az a patkánylétezés, ami a mesében és a rám nagy hatással levő, néhány évvel ezelőtt készült Koncsalovszkij-filmben is központba kerül. Ez egy általános rossz emberi tulajdonság, ami örök érvényű, ezért nem érdemes semmiféle aktualizálásra gondolni.

Diótörő, Zenebona – Csonka Erzsébet terve

– Beszéljünk még a zenéről. Te magad válogattad az előadásban elhangzó Csajkovszkij-dallamokat és alakítottad ki a bábmusical zenedramaturgiáját, amiben Zádori Szilárd segített zenei munkatársként. Mi áll a döntés mögött, hogy nem a balettzene csendül fel?

– A már említett hangsúlyváltás és történetmódosulás miatt nem Csajkovszkij jól ismert balettzenéjét használjuk, hanem a zeneszerző legjelentősebb zeneműveiből válogattam: felcsendül az V. szimfónia második és negyedik tétele, a Rómeó és Júlia balettszvit, illetve a Csipkerózsika című belett nyitánya, valamint A hattyúk tava legismertebb részletei. Az V. szimfónia második tétele a szeretet motívumaként jelenik meg, A hattyúk tava hattyúnégyese pedig a patkányok állandó, izgő-mozgó szaladgálásait parodizálja, azaz az nagy ívű érzelemgazdagság áll szemben az elsősorban ritmusra és balettlépésekre épülő muzsikával.

Részletes információ az előadásról – játszási időpontokkal és jegyvásárlási lehetőséggel – itt található