A Hüvelyk Matyival indul a 2018/2019-es évad vasárnapi matiné-előadásainak sorozata. Ismerjük meg őt, és a rendező, Szűcs Réka segítségével pillantsunk be a produkció kulisszatikaiba is!

Hüvelyk Matyi, Babszem Jankó, Borsszem Jankó, Bors Jancsi, Hüvelyknőc, Pöttöm Palkó, Hőköm Mátyás, Kökény Matyi, Máknyimák, Pilinkó, Bakarasznyi, Bakonyszegi, Lyüki – rengeteg néven emlegetik a magyar népmesék az aprócska mesehőst. Angolul Tom Thumb, franciául Jean Pouçot vagy Le petit Poucet, németül Daumenlanger Hans és Spannenlanger Hansel néven is anyakönyvezték őt, de megtaláljuk a portugál meseirodalomban is – mindenestre hívják bárhogy, az biztos, hogy termete ellenére hatalmas erejű és eszű fiúcskáról van szó, aki vicces és veszélyes kalandokba egyaránt belekeveredik.

Bár a Csizmás kandúrt is megjelentető Charles Perrault gyűjteményében is szerepel, az igazi ismertséget a Grimm testvérek mesegyűjteményének köszönheti. Magyarul Arany László mesegyűjteményében és Gaal György népmesegyűjteményében olvashatjuk a történetet, egy harmadik változat itt érhető el – a mesék iránt érdeklődőknek ajánljuk, hogy mindhárom linkre kattintson rá, mert érdekes megfigyelni, milyen motívumok maradnak meg, és mi az, ami meséről mesére változhat!

Az előadást Szűcs Réka rendezte, akinek azért is fontos ez az előadás, mert egy tiszta és kedves lelkű hősről szól. S miért esett épp a Hüvelyk Matyira a választása? „Úgy gondolom, hogy a legtöbb problémát és konfliktust az önbizalomhiány váltja ki – mondja Réka. –  Célokat és nagy álmokat folytunk el magunkban, csak mert kevésnek, kicsinek érezzük magunkat. Általánosan, szinte közhelyszerűen hangzik, hogy higgy magadban, mégis az egyik legnagyobb belső konfliktus, és olyan nehéz megtalálni a módját, hogy szeressük és elfogadjuk saját magunkat annak, amik vagyunk. Ez a krízis sajnos nemcsak a felnőtteket érinti, hanem a gyerekeket is, ezért égető szükségét éreztem, hogy találjak egy olyan hőst, aki képes túllépni a korlátain és megvalósítani az álmait. Részemről Hüvelyk Matyi egy kitűnő hős a gyermekek számára, hiszen az álmait szem előtt tartva, bátran szembenéz saját félelmeivel, pedig olyan kicsi, hogy még a fűben is elveszik.”

Réka a báb mögött

A bábszínházban a látványnak kiemelt jelentősége van, és az is fontos, hogy a szöveg és a választott bábtechnika passzoljon egymáshoz. Ráadásul a leginkább összművészeti műfajról beszélünk, ezért a zenét sem felejthetjük ki a felsorolásból. „Ez az előadás bővelkedik a csodákban, így ehhez mérten egy olyan teret, látványt álmodtunk meg Csonka Erzsébettel, aki a bábokat és díszletet tervezte, amiből a tündérmesék varázsa köszön vissza – magyarázza Réka. – A varázslat nem csak látványában jelenik meg, hanem szerkezetében is, ugyanis hét darab helyszín alakul ki, egyazon díszletből. De ezt így elmondani nem lehet, ezt látni kell – teszi hozzá. – Az előadás zenei világát tekintve a klasszikus és a modern zene találkozása. Németh János Dzsoni gyönyörű zenét szerzett, igazi, klasszikus, tündérmesét idéző dallamokat, dalokat írt az előadáshoz!”

Biztosan sokan kíváncsiak kulisszatitkokra – és ebben az előadásban a csodákhoz komoly és összehangolt munka szükséges: „Bizonyos helyszínváltások egyszerűnek tűnhetnek kívülről, de ez a díszlet, hűen a varázslathoz, folyamatosan okoz meglepetéseket – avat be bennünket a rendező, aki játszik is a produkcióban. – Nemcsak a nézőnek, néha a színészeknek is. Egy tér kialakítása olykor hat embert is igénybe vesz, ilyenkor a földön kúszunk-mászunk… komolyan, az egész olyan, mint egy csatatér. Van olyan jelenet, ami olyan mintha egy akadálypálya lenne, csak itt a kollégáid a bóják.”

További információ az előadásról itt található