Minden bemutató előtt van egy tesztközönségünk: az ajánlott életkornak megfelelően ovisokat vagy kisiskolásokat hívunk el, hogy véleményükkel, visszajelzéseikkel segítsék a munkánkat. A Motyó király birodalma premierje előtt sem történt ez másképp, akkor a Deák Ferenc Tagóvoda ovisai jöttek el hozzánk. Kovácsné Pásztor Judit óvodavezetőt az előadásról és a bábszínház fontosságáról kérdeztük.

– Mióta járnak a Harlekinbe, és miért fontos a gyerekeknek az, hogy eljussanak bábszínházba?

– A 80-as évek óta, de talán már korábban is. Nagyon fontos a bábszínház, mert amellett, hogy szórakoztat, megszerettetjük a gyerekekkel a színházat, megtanítjuk őket arra, hogyan kell viselkedni. A mesék világába belépve olyan élményeket kapnak, amelyek az érzelmi életüket és a társakkal való kapcsolatot fejleszti, elősegíti az anyanyelvi nevelésüket, megismerteti velük a környezetüket. Mivel a Harlekinben rengeteg élő zenés előadás van, különböző hangszereket láthatnak és különböző stílusú zenéket hallhatnak, a zenei nevelést is elősegíti egy bábelőadás. Nagyon sokrétű fejlesztő hatása van a bábszínháznak, és ezért hatalmas lehetőséget jelent, hogy van a városunkban egy ilyen színvonalú bábszínház, mint a Harlekin.

– Mi a tapasztalata, hogyan változott a Harlekin az elmúlt évtizedekben?

– Ahogy mondtam, a 80-as évek óta kísérem figyelemmel az itteni előadásokat, és elmondhatom, hogy azok mindig a gyerekek javát szolgálták. Az utóbbi években viszont nagyon sokat változott a Harlekin. Annak nagyon örülök, hogy figyelembe veszik a pedagógusok véleményét, és az is nagyon hasznos a pedagógusoknak és a szülőknek, hogy feltüntetik, milyen korú gyerekeknek ajánlják az előadásokat. A bérleteket is úgy állítják össze, hogy figyelembe veszik az életkori sajátosságokat, az pedig különösen jó kezdeményezés, hogy a legkisebbeknek is vannak előadások. Az is sokat segít, hogy meghívnak bennünket a bemutatók előtt, várják a véleményünket.

Rengeteget változott a színpadkép, korszerű az előadások látványvilága. Azt is nagyon szeretem, hogy már az óvodásoknak készült előadásokban használnak komolyzenét, mert nagyon fontos, hogy ahhoz is hozzászoktassuk a gyerekek fülét, de a népzene használatáról is ugyanezt mondhatnám el. A témaválasztásban ügyelnek arra, hogy mai történeteket ismerjenek meg a gyerekek, a klasszikus meséket pedig a kor igényeinek megfelelően dolgozzák fel.

– A gyerekek mennyit változtak ezalatt? Másképp néznek ma egy bábelőadást, mint 10-20-30 évvel ezelőtt?

– Nagyon sokat változtak a gyerekek is, és igen, másképp néznek ma egy bábelőadást. De ez teljesen természetes folyamat, hiszen a körülöttünk levő világ rengeteget változott. Ma mást igényelnek a gyerekek. A 80-as években „elég volt” a paravános játék, a kesztyűbáb, a mai gyerekeket több oldalról kell megszólítani. A rohanó világ, a technika fejlődése megváltoztatta a gyerekkort is. Bizonyos szempontból a mai gyerekek jóval több ismerettel rendelkeznek, más területeken viszont jóval kevesebbel, és ehhez a Harlekin előadásai nagyon jól alkalmazkodtak. Mi mindig megbeszéljük a gyerekekkel, hogy mit láttunk, kinek mi tetszett, hozzájuk mi jutott el a történetből.

– Van kedvenc előadása az utóbbi években bemutatottak közül?

– Nagyon sok kedves előadásom van. Imádtam A dzsungel könyvét, azt akár felnőtteknek is bátran ajánlom, remek szórakozást nyújt, és a most látott Motyó király birodalma is fantasztikus volt. Ezek azok az előadások, amiket akár többször is megnéznék.

– A Motyó király birodalmában mi az, ami különösen megfogta?

– Annyira mai a téma, annyira aktuális, hogy emiatt megérinti a gyerekeket és a felnőtteket is. Sajnos, egyre több ilyen gyerek és felnőtt van, akik nehezen teremtenek kapcsolatot, és úgy járnak, mint Motyó király. Mivel a stúdiószínpadon játsszák az előadást, közel vannak a színészek, a nézők pedig szinte belekerülnek a történetbe. Én fönt ültem, és néztem a gyerekek reakcióit. Pontosan követték a történetet, nevettek, amikor valami vicces zajlott, amikor pedig eltört az üveg, hatalmas rémület és csönd lett közöttük. Nagy élvezet volt azt látni, ahogy a gyerekek beleélték magukat a mesébe, és nem csupán azért, mert fizikailag közel volt hozzájuk a játék, hanem mert megérintette őket a történet. Ez az a korosztály, amelyik nagyon ragaszkodik a tárgyaihoz, nehezen adja oda a másiknak, és ha ebbe „beleragadnak”, az már kórossá is tud válni. Beszélgettünk a gyerekekkel az előadás után arról, hogy milyen jó a közös játék, hogy azáltal barátokat tudunk szerezni. És ezeket ők mondták ki, mintegy megértve az előadás üzenetét. Egyfajta terápiás előadásnak mondanám a szülőknek és az óvodapedagógusoknak, mert nem mindegy, hogyan közeledünk ezekhez a gyerekekhez. Nem szabad durvának, erőszakosnak lenni, hanem szeretettel és együttérzéssel kell közelednünk hozzájuk, hogy ki tudjuk nyitni őket, ki tudjuk hozni őket abból a világból, ahová beszorultak.

– A Deák Ferenc Tagóvodából rengeteg rajz érkezett a pályázatunkra. Hogyan készültek ezek az alkotások?

– Először a motyó szó jelentését ismertük meg. Megbeszéltük, mi az a motyó, kinek milyen és mennyi motyója van a szobában, és ennek alapján képzelték el, ki is lehet Motyó király. A végeredmény egy olyan manócska lett, akinek a szobájában szanaszét, rakásra van hajigálva minden, és a halom tetején ott ül ő. Nagy meglepetés volt, amikor az előadáson megismertük Motyó királyt!