Februárban ismét látható Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi című előadásunk, amely az egyik legismertebb – és talán a legszerelmesebb – mese feldolgozása. A történet több száz éve a magyar irodalom megkerülhetetlen alkotása, amelyet sokan és sokféleképpen feldolgoztak, fő elemei visszaköszönnek Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeményében is.

Az emberfiú és az érte tündérségét feladó lány szerelmének történetéről sokan gondolják, hogy magyar népmese – szerepel Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese című gyűjteményében is -, de a 16. század második felében írták meg História egy Árgilus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról című széphistóriájában, valószínűleg olasz forrás alapján, de a történet motívumait megtaláljuk a bizánci, görög, török, román és délszláv népek irodalmában is. Műfaja tündérmese, azaz középkori, nem pedig reneszánsz műfaj, szereplői azonban a kifogástalan renedzánsz udvari etikettnek megfelelően viselkednek. A szerzőt nem ismerjük, valószínűleg Gergei Albertnek hívták – bár Gergai, Gergely, Gyergyei, Gyergyai vezetéknévvel is illették a szerzőt -, és a felsőbb úri körökből származott. Azt viszont nem tudjuk, honnan; vannak vélekedések, amelyek szerint Erdélyből, mások szerint a Szepességből származott.

Első kiadása ismeretlen, lőcsei, 1618-as keltezésű kiadásának a Tatrosy György-féle énekeskönyvben csak csekély töredéke maradt meg, első fennmaradt teljes kiadása Budán készült 1749-ben.

Részletes információ az előadásról ide kattintva