Vannak szülők, pedagógusok, sőt gyerekek, akik – nagyon helyesen – nem szeretnek zsákbamacskát venni, hanem előre tudakozódnak arról, milyen mesékből, regényekből, drámákból készülnek előadásaink. Nekik szeretnénk segíteni azzal, hogy összegyűjtöttük a bennünket megihlető történeteket, itt elolvashatjátok az alapműveket vagy megnézhetitek egy már ismert feldolgozásban!

Boldizsár Ildikó mesekutató, kritikus, esszéista, etnográfus, meseterapeuta, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója – és kicsik-nagyok által kedvelt meseíró. Ráadásul az Eszterházy Károly Egyetem tanára, akinek reméljük, egri kötődését első bemutatónk, a Nyitnikék is erősíti. Egy régebbi interjút ajánlunk a figyelmetekbe.

A Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin Kossuth-díjas író 1981-ben megjelent gyermekregénye, amelyben az író kislányának meséli az Östör király birodalmában megtörténeteket, az apuka és a kislány pedig együtt szövik a mesét. Itt elolvasható a történet, amelyhez Réber László készített felejthetetlen illusztrációkat, és a szülők, nagyszülők közül biztosan sokan emlékeznek az 1983-as filmre is, amelynek íme az egyik részlete:

„A ​négy jó barát- Vakond, Vízipatkány, Borz és Varangy- sokban különbözik egymástól. Vakond szerény és serény, szolgálatkész és önfeláldozó; Patkány, a nagy csónakos, a folyó és a költészet szerelmese ábrándos, gyengéd lélek; Borz mindenkinél nagyobb, erősebb, józanabb, bölcsebb, s bár nehezen mozdul, ha kell habozás nélkül fegyvert- azaz furkósbotot- ránt barátaiért. Varangy, mi tagadás, szörnyen önző és hiú, kicsit olyan, mint egy elkényeztetett gyerek: szeszélyes, durcás, bolondul rajongó- de egy dologban, talán a legfontosabban, ő is hasonlít három barátjára: jószívű és kedves, ő is a folyópart társadalmának a törvényét vallja: a barátság szent, segíts a másikon, csak úgy segíthetsz magadon! Grahame kis hősei számos kalandot élnek át szárazon és vízen, a folyó partján, a folyón és a folyón túl, a Vad Erdőben. Vannak e kalandok közt kacagtatók és meghatók, vannak lélegzetelállítóan izgalmasak és derűsen szívmelengetőek, de minél tovább jutunk a hőn szeretett folyóhoz hasonlóan kanyargó, áradó, meg-megiramló történet sodrában, annál jobban megszeretjük finom humorral és nagy-nagy gyengédséggel ábrázolt szereplőit, no meg a történések színterét, a csodálatos elevenséggel felidézett folyót és partvidékét.” Kenneth Graeme meséje több címen is megjelent magyarul: Békavári uraság és barátai, Szél lengeti a fűzfákat. Jó néhány éve filmre vitték Angliában, az akkori Magyar Televízió is sugározta. Ha van idődök, nézzétek meg!

A középiskolásoknak két előadással készülünk. Az #aranyvirágcserép E. T. A. Hoffmann kisregényének különleges adaptációja. Az itt elolvasható művel, az európai romantika egyik legfontosabb irodalmi alkotásával valószínűleg találkoznak a magyarórákon a diákok. A mi művészeinkkel is az iskolában találkozhatnak a nézők, hiszen az előadást tantermekben fogjuk játszani!

Az Othellót valószínűleg 1603-1604-ben írta William Shakespeare. A történetet az író a Száz rege című mesegyűjteményben találta. Izgalmas alapanyag ma is, hiszen a féltékenységen túl a másság elfogadásának és a megértésnek a hiányáról szól. A legutóbbi filmfeldolgozását láttátok?