Jacob és Wilhelm Grimm mesegyűjteménye nélkül nem ismernénk A brémai muzsikusokat. De ki volt ez a testvérpár, akinek oly sokat köszönhet nem csupán a német nyelv, de a világ meseirodalma?

Jacob 1785-ben, Wilhelm 1786-ban született Hanauban. A báty jogot tanult, de könyvtáros, nyelvész és irodalomtudós lett, foglalkozott anyanyelvén kívül spanyol, szláv és finnugor nyelvekkel is, a német ókor- és nyelvtudomány, valamint a német filológia egyik megalapozójának számít. Az öcs követte a példát, de “csupán” író, irodalom- és nyelvtudós, könyvtáros lett, aki a középkori német költészetet kutatta, és dán mesegyűjteményt jelentetett meg. Együtt dolgoztak a német nyelv szótárán, amely terveik szerint a Luthertől Goethéig terjedő időszak teljes német szókincsét tartalmazta volna.

1806-tól kezdve gyűjtöttek együtt meséket. 1812-ben karácsonyra jelent meg a Gyermek- és családi mesék első kötete, három évvel később pedig a második, de 1819-ben már az elsőt át is dolgozták a fivérek: kihagytak belőle meséket, hozzátettek újabbakat, és kihúzták az erotikusnak minősíthető utalásokat. 1822-ben adták ki a harmadik kötetet, 1825-ben pedig egy még jobban finomított verzió – a harmadik fivér, Ludwig Emil illusztrációival -, amely nagy mértékben hozzájárult a mesék népszerűségéhez. A mesék nagy kiadása hét, a kisebbik tíz kiadást ért meg még életükben. (Wilhelm 1859-ben, Jacon 1863-ban hunyt el.)

A brémai muzsikusok – Gerhard Marcks 1953-ban készített szobra Brémában, a városháza előtt

Együtt régi regéket is kiadtak, ez azonban nem lett olyan sikeres, mint a mesék. Szintén ketten készítették el a német nyelvtanról írt kötetüket, amelynek első kötete a végződésekkel foglalkozik, a második a szóképzéssel. 1838-ban kezdték el monumentális munkájukat, a német nyelv nagyszótárát. Az eredetileg hat-hét kötetesre tervezett kiadványról úgy gondolták, tíz éven belül elkészíthető. Több mint 80 munkatárs 600 000-nél is több cédulát jegyzett. Az első kötet csak 1854-ben jelent meg, Wilhelmé volt a D betű, Jacob az A, B, C és E betűt befejezte, halálakor épp a Frucht (gyümölcs) szócikken dolgozott.

A brémai muzsikusok az 1819-es mesegyűjteményben jelent meg. Szereplői egy kakas, egy macska, egy kutya és egy szamár, illetve rablók. (Aki esetleg nem emlékszik a történetre, itt elolvashatja.) August Franz von Haxthausen lovagtól gyűjtötték, de egy Kassel környéki faluból származó asszonytól, bizonyos Dorothea Viehmanntól is hallották Grimmék a mesét, és ezeket a verziókat dolgozták össze. A történet az egyik legismertebb Grimm-mese: a szereplők szobrot kaptak Bréma városában,  Erfurtban szökőkutat, kisplasztikát Lipcsében, de van emlékművük Rigában is.

Az április 27-től látható előadás alkotóiról és játszási időpontjairól ide kattintva lehet tájékozódni