A Stop különleges, komfortzónából kimozdító, új kihívást jelentő, izgalmas előadás – főszereplők, Szabados Böbe és Szilner Olivér legalábbis. A próbafolyamatról, a darabbeli történet és a karakterek ismerősségéről, a középiskolásoknak és szüleiknek szóló rétegekről beszélgettünk velük.

– Még tulajdonképp a nyári szünetben, az évadnyitó társulati ülés előtt egy nappal lezajlott egy színház-pedagógiai workshop, amelyet Bethlenfalvy Ádám és Cziboly Ádám tartott, akik a Stop interaktív, úgynevezett színházi nevelési részének a létrehozásában is dolgoznak. Annak a tükrében, hogy már sejtettétek, milyen előadás lesz a Stop, egy a workshop milyen élmény volt?

Szilner Olivér: Nagyon sokat tanultam. Bár részt vettem a Budapest Bábszínház szakmai napján, ahol találkoztam Ádámékkal, így képben voltam azzal, hogyan dolgoznak, mit képviselnek, de rengeteg dolgot, sokféle módszert és gyakorlatot kipróbáltunk itt, amikre tudunk építeni, és a későbbiekben alkalmazhatjuk.

Szabados Böbe: Számomra nagyon sűrű volt az a nap. Tudtuk, hogy ebben az évadban két osztálytermi bemutatónk is lesz, és ezekhez a két Ádám remek alapot adott.

SZO: Sejtettem korábban is, hogy a színházpedagógia folyamatosan formálódó tudományág, hogy vannak módszerek, de nem olyan kőbe vésett, mint egy átlagos iskolai tananyag. Ez a kísérletezésről szól, és többször előkerült a Stop próbafolyamatában is, hogy meglátjuk, élesben hogyan működik, és annak függvényében kisebb-nagyobb változtatások is lehetnek. Ettől a közös keresgéléstől különösen izgalmas a munka.

– Színészként ez nem bizonytalanít el? Hiszen nem konkrét kérést vagy kész választ kapsz a rendezőtől, hanem élesben derül ki, valami működik-e vagy sem.

SZB: Vallom, hogy minden korosztálytól lehet tanulni, ezért is várom nagyon a középiskolásokkal élesben történő találkozást. Mindig van valami új, amire nem lehet felkészülni, és persze, vannak az embernek kétségei, de pont ez benne az izgalmas. Az a komfortzónából való kilépés, ami az egész évadunkat meghatározza.

SZO: Szerintem fontos a színházon kívül is, hogy az ember találja fel mindig magát, hogy legyen ötlete, B terve. Több olyan rendezővel dolgoztam már pályám során különböző színházakban, akik vagy nem tudják, mit szeretnének látni, vagy pedig annyira a színészből indulnak ki, és őt alkotó partnernek tekintik, hogy kíváncsiak az én ötleteimre. Az előbbi típusú rendező elbizonytalanít, az utóbbi viszont azt jelenti, bizalma van a csapat iránt. Most erről volt szó.

– Beszéljünk egy picit még a komfortzóna elhagyásáról. Színészként milyen új energiákat mozgatott meg bennetek a Stop?

SZB: Jórészt klasszikus színházi körülmények között, bábbal a kézben láthatnak bennünket a nézők, a Stop viszont tanteremre készül, egy jelenet kivételével bábozás nélkül. Elég rég játszottam ilyen produkcióban és ilyen korosztálynak. Ez teljesen másféle játékmódot igényel, és jófajta színészi kihívást jelent.

SZO: Én ennyire közel a nézőkhöz még nem játszottam, és a báb nélküli színjátszási formáim is egy kicsit be voltak rozsdásodva, mert a Szentivánéji álom Oberonja és Theseusa óta csak bábbal játszottam. Ezeket a másféle megoldásokat elő kellett hozni magamból, ami felfrissítően hatott.

– Milyen volt az első találkozás a darabban az olvasópróbán?

SZO: Nem ilyen típusú előadáshoz készült a Stop, ami azt igényelte, hogy az eredeti drámaszöveget erősen meg kellett húzni, amitől viszont döccent a történet. Ezek egy része a nyitási pontokat érintette, ahol a közönség is belép az előadásba, más részüket viszont megváltoztattuk, és visszakerültek a nézőt segítő információk.

SZB: Éreztem, hogy ez egy nagyon jó alapanyag, amihez lehet közünk nekünk is, a nézőknek is. Szerintem sokan gondolkodunk azon, mit hozunk otthonról, és az hogyan befolyásolja a döntéseinket. Ez egy életünk végéig felmerülő kérdés, amiről mindenkinek van véleménye. Halasi Danival többször dolgoztunk, már összehangolódtunk emiatt működött a közös gondolkodás, bátran próbálkozhattunk.

SZO: A színházi résszel nem is volt gond, az elég hamar a lábára állt, foglalkozási rész, az interakciók próbája viszont nagyon nehéz közönség nélkül, ezért is várom már nagyon az éles előadásokat.

– Bemutatnátok a karaktereiteket, Blankát és Danit? Hogyan találtatok hozzájuk kapaszkodót? Mennyire hasonlítanak rátok?

SZB: Vannak közös dolgaink azon kívül is, hogy mindkettőnk neve B-vel kezdődik, a szavak, amiket használ, nagyon könnyen jönnek a számra. A családi hátterünk eltérő, én szerencsére nagyon boldog gyerekkorról tudok beszélni, de azért nálam is előfordult, hogy a szüleim nem értek rá, mert dolgozni kellett. Igaz, Blankánál ez sokkal extrémebb helyzet, jóval több benne a sérelem.

SZO: Én nagyobb szakadékot érzek a magam és Dani személyisége között. A magánéletben sokkal könnyebben engedek el dolgokat, problémákat, súlyokat, mint Dani, aki ezeket magához köti, cipeli. Azt hiszem, határozottabb vagyok nála, és ebbe érdekes volt belehelyezkedni.

– Az előadás végét ne áruljuk el, csak annyit, hogy a nézők is alakíthatják.

SZO: Tízmillióféle vége lehet!

SZB: Legalább! Nagyon várom már, hogy minél több nézői ötletet kipróbáljunk, és biztos vagyok benne, hogy sok meglepetéssel fogunk szembesülni.

SZO: Ahogyan az életben is, mert két ember kapcsolatának – ami lehet barátság, lehet szerelem – csak a halálban van vége, a viszonyainkat visszük tovább, azokból és azokra építünk. Szerintem mindenki órákig tudna erről mesélni.

– Eddig csak a középiskolás közönségről beszélgettünk, de szeptember 29-én felnőtt nézőket, egyetemistákat, huszonéves Blankákat és Danikat, illetve az ő szüleiket is várjuk. Nekik milyen tanulsággal vagy ráismeréssel szolgálhat a Stop?

SZB: Sok szó esik a darabban a szülőkről, ezért biztos vagyok abban, hogy könnyen ráhangolódnának. Akár azért, mert megerősíti őket abban, hogy ők a fontos pillanatokban ott voltak a gyerekeikkel, akár azért, mert kigyullad bennük egy lámpa, hogy ezt így nem szabad.

SZO: A gyerek oldaláról mindenki tud azonosulni, hiszen mindenkinek vannak szülei. Velük bármilyen életkorban lehetnek konfliktusaink, emiatt a helyzetek nem korfüggőek.

További információ az előadásról itt található